Az 1971. évi 3. sz. tvr.-rel kihirdetett CMR Egyezmény a fuvarozó felelősségét több tekintetben korlátozza. Egyrészt a kimentési okokkal, melyek megléte esetében a fuvarozónak lehetősége van a felelősség alóli mentesülése érdekében az adott kimentési okra hivatkoznia. Másrészt a felelősség összegszerű korlátozásával, 8,33 SDR/kg felelősségi limitet meghatározva.
Ez a kényelmes felelősségi helyzet azonban a 29. Cikk alkalmazhatósága esetén eltűnik:
„29. Cikk
Az adott tényállás mellett az adott jogalkalmazó értelmezésén múlik, értünk a fuvarozó szándékosságán vagy olyan súlyos gondatlanságán, amely a bíróság által alkalmazott jog szerint szándékossággal egyenértékű.
A magyar ítélkezési gyakorlat ritkán állapítja meg a CMR 29. Cikk szerinti felelősséget.
A szándékosság – például a fuvarozó alkalmazottja által elkövetett lopás – viszonylag egyértelmű a CMR 29. Cikkében.
Viszont az, hogy a kárt „olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül” már nehezebben értelmezhető.
Egy őrizetlen, biztonsági kamera nélküli területen leakasztott, pótkocsi ellopása esetén az eset körülményeitől függően könnyen kötelezheti a fuvarozót a bíróság a teljes kár megtérítésére.